Mondtam, hogy lesz input2, de nem gondoltam volna, hogy számomra ilyen sürgős lesz. Merthogy történt valami, ami ráébresztett, hogy mennyi mindent inputolhatnak az emberek.Szóval most szellemi inputról lesz beszámoló.

Szóval az történt, hogy már hetekkel ezelőtt éreztem, hogy az inputon kívül, és itt most a fehér lötyire gondolok, szóval azon kívül is kerülnek belém dolgok, amik hasonlóan jó érzéssel töltenek el. Először nem tudtam, hogy miért, mert azt a kellemes érzést, hogy telik a pocak, azt nem éreztem, és mégis olyan kellemes volt. Például, ha a lábaimat egy kicsit megmozgatták le-fel, akkor néha lett egy kis output is (erről majd külön) de maga az érintés az nagyon jó volt. A legtöbbször ehhez kapok kedves szólongatást is, néha meg idétlen gügyögést, és így együtt megtelek jó érzéssel. Vagy a másik, ami ilyen, az a zene. A zene nagyon furcsa, mert elég sokféle van belőle, én már ismerek is egy párat. Az egyik egy kicsit szőrös, olyan mint egy szarvas, -ezt majd kb három éves koromban fogom tudni, hogy ilyen egy szarvas - és az ágyam sarkában van letéve. Ez a zene nem szól mindig, csak ha ANYU meghúzza a zsinórját. Szeretem hallgatni, mert ettől is olyan melegség lesz bent. Van másik zene is az ágyamban, az nem szőrös, de annak is meg kell húzni a zsinórját. Mondjuk elég hülyén van megcsinálva, mert ha már ennyi az egész, csinálhatták volna úgy is, hogy én is meg tudjam húzni, de nem megy. Biztos ügyetlen vagyok, ami pedig nem valószínű, mert eddig úgy tűnt, hogy elég jó képességekkel születtem. Aztán van másik zene is, azt ANYU egy kék dobozból csinálja, valahogy varázsol vele, és mindig más dallam lesz belőle. Eddig már volt Vivaldi, meg Dvorzak, meg Csajkoszkij, meg más is. Hát ez nagyon jó. El tudnám hallgatni órákig, ha életkoromnál fogva nem aludnék el mindig fél órán belül. Pedig ANYU nagyon igyekszik, és hallgatunk belevaló pattogósat is, mint a Pink Floyd, meg Uriah Heep, meg Led Zeppelin. (Ez utóbbi amolyan családi kötelezettség, mert amikor az egyik felmenőm fiatal tini volt, ezt szerette, és ettől volt mámoros hangulatban évekig).

De a legjobb zene formáját nem tudom elmagyarázni, mert olyankor csak jön a jó hangulat, a jó érzés, meg a dallamok, de egyik zene sem szól. Azt kifigyeltem, hogy ANYU szája ilyenkor ugyanúgy mozog, mint amikor kedvesen beszél hozzám, de másképpen szól. Nagyon szeretem hallgatni, és az a legjobb, hogy ANYU ilyenkor nem csak zenét szolgáltat, de sokszor ölbe is vesz. Azt meg már mondtam, hogy szeretem, van is rá jelszó. Ölbe vesz, valami ringató, imbolygó mozgásba kezd, szépen néz rám, én meg hagyom. Biztos látszik rajtam, hogy szeretem, mert mindig az a vége, hogy elalszom, vagy legalább is nyugszom, mint az oroszlánok evés után. (Mennyi mindent fogok tudni, mire három éves leszek).

Van még más inputom is. A levegő. Csak tegnap tudatosult bennem, hogy állandóan inputolom azt is. Szerintem nem nagy ügy, de úgy tűnik valamiért nagyon fontos lehet, mert ANYU és APU ezt állandóan ellenőrzik. Egyrészt figyelik, hogy az inputhoz tartozó rendszeres testmozgás meg van-e, másrészt részese lettem egy riasztórendszernek is. Ez úgy van kiépítve, hogy egy ügyes kütyü állandóan sípol, kivéve, ha én megakadályozom. Na mármost én megakadályozom, ezért nem is sípol. Általában. De néha mégis. Ilyenkor a protokoll szerint a távadó jelzi a vevőnek, hogy nem akadályoztam meg, hogy sípoljon, a vevő ezt veszi, és sípol. Ettől a gép következő eleme, ANYU és APU, vagy valamelyikük, fejébe veszi, hogy ellenőrizni kell a gép elejét. Ez én vagyok, és az ellenőrzés abból áll, hogy inputolom-e a levegőt. Tehát, amint sípol a vevő, valamelyikük, vagy mindketten borzalmas dobogással a ház bármely sarkából elkezdenek rohanni a szobám felé. Ebben általában lépcsőzés is van, az szól a legnagyobbat, aztán berontanak a szobámba, és mint akik nagyon figyelnek a nyugalmamra, megböknek, és figyelik, működik-e az input. Eddig mindig működött, viszont már többször megzavarták az álmomat. Pedig nem akarják, de ők is ennek a riasztórendszernek a részei.

A többi inputról majd máskor. Most inkább befejezem, mert láttam, hogy ANYU az órára nézett, és mindjárt jön a felcsatlakozás. Nyami, egy adag finom friss fehér lötyi. Lehet, hogy azt a riasztó vackot le kéne nyelnem, és akkor sípolna, ha felcsatlakozási idő van? Nem hiszem, hogy jó ötlet, mert olyan a formája, mint egy cukorsüveg, és hülye formája lenne tőle a hasamnak.(Szerintem ezt még három évesen sem fogom tudni, hogy milyen a cukorsüveg formája, de most egyszerűbb volt így leírni)

Már tudom, hogy legközelebb miről írok, csak még rendezgetem a gondolataimat, hogy semmi se maradjon ki. Annyit segítek, hogy Orvos lesz a címe.

Viszlát