Jeleztem, hogy ráérő időmben verset fogok írni.

Ráérő idő egyre kevesebb van, mert valahogy mostanában nem alszom annyit, mint korábban, és ha nem alszom, akkor foglalkoznak velem. Vagy én foglalkozom magammal. Magammal akkor szoktam foglalkozni, amikor az ágyamban fekszem, és nem veszik észre, hogy nem alszom. Ilyenkor gondolkodom, edzek, megfigyeléseket végzek, verset faragok, közben csapkodok a kezeimmel, össze-vissza csavarodok a lepedőn, nem hiába mondta a papa, hogy lepedőakrobata vagyok. Ha viszont észreveszik, hogy nem alszok, akkor Anyu foglalkozik velem, vagy Apu, vagy mindketten, vagy a nagyik.

Anyu például rendszeresen megmasszíroz. Igazából élvezem, mert minden részemet megnyomorgatja, meg emelgeti a lábamat, meg oldalra forgat, és dörzsölgeti a hátamat, a vállaimat, meg a lábfejemet is. Sőt, minden héten elmegyünk babamasszázsra is, ahol Anyu ezt csinálja, és közben ellesi, hogy milyen gyakorlatok vannak még. Én is figyelek, bár nem annyira a gyakorlatra, hanem a többiekre. Ilyen sok babát máshol sosem látok. És érdekes, hogy ők sem tudnak mindent egyedül csinálni. Senki nem tud menni, és senki nem tud beszélni sem. Pedig vannak köztük olyanok is, akik régebben születtek, mint én. Szóval foglalkoznak velem, én meg gyűjtöm az élményeket. Abból lett a vers.

Kicsi vagyok, baba vagyok, verset írni nem is tudok,

Farigcsálom a rímeket, ellesem a tényeket

Elmesélem élőszóban, ha sikerül, mondatokban,

A baj csak annyi, nem értik, mit gagyogok napestig

Szókészletem széleskörű, megértetni nem könnyű,

Figyelnek rám megnyerőn, mosolyognak esetlen, 

Közben azt figyelik egy hete,

Ülök-e már a seggemen.

Címe még nincs, és nem is biztos, hogy bekerül a Mit Gondol Összes Verse kiadásba, de hát ez az első, közre kellett adni. Lehet, ha ezt elolvassák, mindig foglalkozni fognak velem, hogy megkíméljék a világot a verseimtől. De az is lehet, hogy olyan remekmű született, ami után jönnek a felkérések a kiadóktól, hogy ők lehessenek irodalmi munkásságom gondozói.

Majd meglátjuk. Minden esetre most inkább a megfordulásra koncentrálok, mert a felüléshez azon keresztül vezet az út. És valahogy a beszédemet is fejlesztem még, mert a nagypapa már nagyon várja azt az Agypapa mondást, hát legyen meg az öröme.

Hali