Úgy tűnik, megkezdődött.

Úgy tűnik, a fejükre növök. Mármint a szüleimnek. A dolgok normál állása szerint, a gyerekek fejlődnek, és a szülők azt remélik, hogy mindenben túltesznek rajtuk. Ez vonatkozik arra, hogy okosabbak, felkészültebbek, ügyesebbek, eredményesebbek legyenek az életben, mint ők maguk. Ez szép cél, az okosabbért lehet is tenni, ebből aztán a többi is következhet, de van még egy aspektus, ez milyen szép szó, ha nagy leszek, megnézem, mit jelent, szóval, az is sokszor bekövetkezik, hogy fizikailag is túlnövünk a szüleinken. 

Ha ez bekövetkezik, akkor a szülő általában büszkén meséli, hogy a fia, lánya már magasabb, mint ő, hogy többet tud felemelni, hogy messzebb tud futni, mint Zati néni, és netán gyorsabban is, stb. De ami most történt, egy kicsit aggasztó lehet Apunak. Meg Anyunak is. Mert én, aki eddig szépen, egyenletesen, koromnak megfelelően fejlődtem, most egy anomáliát mutattam be nekik.

Történt, hogy alvás után, amikor készülődtünk a fürdéshez, ott hagytak a kiságyamban, akkor én felálltam. Persze, ez szép dolog, voltak is előjelek, mert mászkálás közben időnként felemeltem nyújtott lábbal a fenekemet, de most felálltam. Vagyis, hirtelen 30 centivel magasabb lettem.

Na, ez a plusz 30 centi megrémítette Apuékat. Ha ebben az ütemben folytatom, pár hónap múlva már akkora leszek, hogy nem csupán túlnövöm őket, de a kiságyban el se férek. Akkor nem biztos, hogy büszkén fogják mesélni, hogy Mitgondol már 2 méternél is nagyobb. Hiszen ha most egyik pillanatról a másikra ennyit nőttem, mi jöhet még?

Például, mint egy transzformer, igen azokra az idétlen játékokra gondolok, amikor egy autóból szörnyeket lehet hajtogatni, amikről hülye filmek egész sorát forgatták, amiket nem csak kissé fejletlen logikával megáldott kisdedek néznek, hanem retardált felnőttek is, szóval, mint egy tarnszformer, kihajtogatok az alsó lábszáramból egy lánctalpas hajtóművet, akkor megint nagyobb leszek 50-60 centivel. Sőt, lehet, hogy van a gerincemben egy teleszkópos egység, és akkor a nyakamat tudom egy egész méterrel magasabbra nyomni. Akkor fognak csak megijedni igazán a szüleim.

Most ennek semmi jele, kezem lábam a helyén, egyszerűen csak felálltam. Ez nem rossz, így ugyanis nem kell minden lában, és kezem a helyváltoztatáshoz, hiszen innen már csak egy kicsi kell, és menni is fogok, de most elég egy kézzel kapaszkodnom a kiságy rácsában, és a másikat simán tudom szopogatni.

Szóval, 30 centi egy nagy ugrás a fejemnek, de csak egy kis lépés az emberiségnek.

Hali