Ez számomra nem olyan nagy újdonság, de a világ csak nemrég eszmélt rám.

Az úgy történt, hogy megszülettem. Ez sem olyan nagy ügy, nagyjából 6-7 hónapja lehetett tudni, hogy így lesz, de persze, ki ki vérmérséklete szerint készült rá. Azért is írtam, hogy 6-7 hónapja, mert korábban szűkkörű volt a tény ismerete, hogy jövök. Szóval készültek, ami nagyjából annyiból állt, hogy mindenkinek volt néhány jó tanácsa, és közben örült, hogy nem neki kell izgulnia a megszületésem miatt. Az izgalom elég érdekes dolog.

Például ANYU (milyen érdekes így leírni, eddig csak gondoltam rá, de akkor is nagy betükkel) amikor izgult, akkor pumpált belém egy kis nem tudom mit, amitől én is olyan hetykének éreztem magam, és valahogy melegebb lett. Ha nem ő izgult, egyébként elég ritkán tette, hanem körülötte, akkor meg a legtöbbször hangzavar volt. Ezt nem is értettem, hogy miért olyan fontos mindenkinek, hogy a másik is tudja, hogy ő izgul, de mindenki fontosnak tartotta tudatni a körülötte lévőkkel.

APU például izgult. De ő nem volt olyan zavaróan izgulós, nagyon szépen kezelte, készült, figyelt, és nagyon örült közben.

A többieket nem részletezem, elég egy síkon mozogtak a reakciók, mármint ami az izgulást illeti, mindenki biztosított mindenkit, hogy nem izgul, közben szűk körben elmondta, hogy izgul, és mint  mondtam ebből sokszor volt hangzavar.

Aztán megszülettem, ami elég érdekes dolog, egyrészt, mert mindenki nagyon várja, én is, másrészt mert ilyen csak egyszer van. Azt az egyet alaposan ki kell élvezni, én pl. 19-20 órát szántam rá, bár az is igaz, hogy az első 6-8 órát magamban szórakoztam, mert a többi résztvevő csak várt. Mintha valami csodára vártak volna.Mondjuk elég csodás vagyok, de ezt csak azután kezdték mondogatni, hogy kijöttem.

A külsőmről nem akarok sokat beszélni, legyen annyi elég, hogy megnyerő. Normál méretben kerültem elő, és szépnek mondták a fejformámat, a szemeimet, a fülemet, (azt nem tudom, milyen lenne, ha csúnya lenne, mert szerintem most is elég girbe-gurba) az orromat, az alakomat. Ezt jól viselem, mert kaptam felkészítést még a születésem előtt. Akárki beszélgetett ANYU-val, mindenki azt mondta, hogy biztosan nagyon szép baba leszek.

Amikor ezt írom, már néhány hetes vagyok, nem mondhatom meg, hogy pontosan mennyi, mert vannak a családban, akik tartanak tőle, hogy ha felismerhető leszek, akkor nem tudom majd távoltartani a rajongóimat. Persze a blogom címe egy kicsit elárul, de szerintem néhány ezren beveszik a cselt, és azt hiszik Olivér a nevem. Sajnos, már most tudom, hogy előbb utóbb mindenki tudni fogja, hogy a nevem Mit gondol, és ezért is nem mondhatom meg, hogy mikor születtem, mert akkor könnyen beazonosíthatnak. Állítólag mostanában nem divatos a Mit gondol név, így könnyű lenne a visszakeresés. 

Üdv tehát világ, néha leírom mit gondolok, és és azt is, hogy miért.(néha)

Lesz majd egy állandó búcsúszövegem is, de még nincs kész, addig váltogatom azt amit eddig hallottam.

Szóval:

Hali