Hirtelen kellett abbahagynom a jelszavakról, de jó okom volt rá. Mert, bár tudnám még ragozni, hogy mire jók a jelszavak, szerintem változatlanul tök feleslegesek, de konkrétan az történt, hogy azonnal fel kellett csatlakoznom.

A felcsatlakozás elég érdekes dolog, mert noha rendszeres, de minden alkalommal egy kicsit másképp történik, és mindig nagyon jó. Az úgy kezdődik, hogy előadom a jelszót, mire ANYU a protokoll szerint az órára néz, és tudja, mi a kívánságom. Vagy nem tudja, és azt a büdös trutyit kenegeti a lábam tetején, és akkor nyomatékosítom, hogy más az igény, és akkor kezdünk. A büdös trutyi egyébként engem is tud zavarni, de erről talán egyszer máskor, amikor az output lesz a téma.

A csatlakozómmal elég ügyesen szoktam ráakadni az input-adóra, mert nagyjából a csatlakozást követő egyetlen másodperc alatt megindul a betáplálás. Amit kapok, az nagyon finom, valami fehér lötyi, ezt onnan tudom, hogy amikor megszabadulok utána a feleslegesen bevitt egyéb anyagoktól, vagyis ahogy mondják, büfizek, akkor mindig fehér folt lesz utána ANYU ruháján. Szóval töltöm fel a fehér lötyit, érzem, ahogy a fincsi meleg lötyi dagasztja a hasamat, szerintem ha nagy leszek, akkor is mindig szeretni fogom az inputot, még ha más is lesz az. A lötyiért persze dolgozni kell, amit ANYU-val együtt teszünk. Én úgymond szopok, és élvezem az inputot, ő meg észreveszi, ha lanyhulok, és ösztönöz tovább. Persze ez akkor is így van, amikor elálmodozom közben, hogy milyen jó dolgom van, de szerinte ez azt jelenti, hogy elaludtam. Szóval bököd egy kicsit, meg szólongat - azt nagyon szeretem amikor szólongat, olyan jó hallani a hangját, mindig szépeket mond, és olyan lágy a hangja - és akkor rákapcsolok. Ez így megy, amíg azt nem gondolja, hogy elég volt. Hogy honnan tudja, mikor volt elég, arra még nem jöttem rá, de valahogy mindig akkor csatlakoztat le, amikor már nekem is elég volt. Ha nagy leszek, akkor is mindig abba kell majd hagynom az inputot, de most nem tudom, honnan fogom tudni, hogy mikor elég. Mert ha most ő nem tudná, akkor én se venném észre.

Van olyan is, hogy csomagolt inputot kapok. A csomagolt inputot arról lehet felismerni, hogy más a csatlakozója. Ha már csatlakoztam, akkor elég hasonló ANYU-éhoz, de mégsem olyan. Egyrészt nincs körülötte az a puha, meleg domb, másrészt valahogy változik az iránya is. Na ebből tudom, hogy ez a csomagolt input. Az íze tök ugyanaz, és ráadásul APU is tudja szolgáltatni. APU ilyenkor nagyon figyel, és állandóan azt lesi, hogy eleget szoptam-e? De mert ezt nem tudja másképp ellenőrizni, csak a csomagoláson lévő skáláról, időnként lecsatlakoztat, ellenőriz, és utána folytatjuk. De ezt Anyu is így csinálja a csomagolttal. Nekem ez is finom, de az ANYU csatlakozóján valahogy jobb. Most, hogy már látok is valamennyire, figyelem őket, nem csak az input idején, hanem máskor is. Hát erről még fogok írni, mert az nagyon érdekes, hogy hányféleképpen tudnak nézni.

Vannak másféle inputjaim is, de arról majd máskor. Az lesz a címe, hogy Input2. Jó mi? Meg Input3. Meg ha nem tudok miről elmélkedni, majd kitalálom a címeket tovább is, csak most még nem tudok számolni sem rendesen. Valahol 12.456.765,43-nál mindig eltévesztem.

 Na akkor marad a mai elköszönés:

Csá