Mit gondol Olivér

Olivér ilyennek látja a világot

Gondolhat-van

2015. május 26. 16:34 - gondoliver

Az idő, amit kétszer kell elolvasni

Azt ígértem, hogy  megosztom gondolataimat az orvossal kapcsolatban. Hát nem teszem, mert nem világos számomra, hogy ami történt, az mindig ilyen lesz-e, vagy más. Mert ha lesz még jobb is, akkor majd írok róla, ha meg rosszabb lesz, akkor a fene akarja elmesélni, hogy milyen rossz volt.

Szóval az én nevem Mit Gondol. Amiből egyenesen következik, hogy a Mit gondol család tagja vagyok. A családról már nagyon gondolkodom, de most olyan élmények értek, amit külön lejegyzek. Ugyanis szülinapot ünnepeltünk. Mint megtudtam, ez olyan családi esemény, ahol van egy ünnepelt, meg ünneplők, és mindenki izgul, meg örül. Az izgalom nem teljesen olyan volt, mint amikor én születtem, de valahogy ez is a születéshez kötődött. Vagyis a nagypapa 60 éves lett.

Biztos vannak, akiknek ez hozzám hasonlóan újdonság, ezért elmagyarázom, mit jelent 60 évesnek lenni. A legkönnyebb onnan indítani, hogy én már elmúltam 1 hónapos. De most egyszerüsítsük le, és mondjuk, hogy egy hónapos vagyok. Még nem kell letagadnom a koromat, meg jól is esik, mikor azt hallom, hogy milyen nagyra nöttem. Szóval ha én most egy hónapos vagyok, akkor 11 hónap múlva lesz az első születésnapom. Vagyis 11-szer annyi minden fog velem történni, mint ami eddig történt. Mert egy év az 12 hónap. Tehát, ha a nagypapa 60 éves, akkor ő már 720 hónapot élt. Ez elég sok ám. Például én már túl vagyok kb 200 inputoláson, vagyis ugyanennyi felcsatlakozáson. Ha jól számolom, akkor nagypapa már 144.000-szer inputolt. Elég fárasztó lehetett. Hi-Hi, jól becsaptam mindenkit, mert igazából a felnőttek nem inputolnak annyiszor, mint a babák, tehát a reális szám inkább 100.000 körül lehet. Na ez is jó sok. Én az iputnak köszönhetően már gyarapodtam 1 kilót. A nagypapa valamit nem jól csinál, mert ha jól inputolna, már több, mint 700 kg-nak kéne lennie. Ehhez képest még a százat is alig üti, és mégis mindig azzal piszkálják, hogy le kéne fogynia. Ha ő lefogyna mondjuk 2 év alatt 15 kg-ot, akkor nekem meg el kellene fogynom? Na nehogy már !!

Aztán itt van az output kérdése. Mint mondtam, erről talán majd egyszer később.

Térjünk vissza a nagypapa korához. Ha én is olyan sokáig fogok élni, mint ő, akkor lesz esélyem, hogy mindent csináljak, amit ő csinált? És az jó lenne nekem? És ha mást fogok csinálni, akkor ő, vagy én fogok 60 év alatt többet élni. Mert nem mindenki él ugyanannyit ugyanannyi év alatt !!

Itt van például egy nagy kérdés. Amikor ovis leszek, és szeretnék a dömperrel játszani - mert azzal viszem majd a homokot, amit az Edit fejére kell szórnom - de a Jancsi is azzal akar játszani, akkor mi fog történni? Mert lehet, hogy a Jancsi játszik majd a dömperrel, és akkor én nem tudom odaszállítani a homokot az Edit fejének leszórásához, és hiába nem engedem meg a Károlynak, hogy leszórja Edit fejét, én sem szórom le. Pedig egyszer nagyon szeretném majd. Ebből az következik, hogy nem engedhetem, hogy a Jancsi játsszon a dömperrel. Ez egy nagy dilemma nekem, még tökölök rajta egy ideig, hogy mi a jó megoldás, így, ha majd a dömper lesz a tét, már kész tervem lesz. Vagy lesz saját dömperem, mert mindenki fél (még Jancsi is) tőlem, vagy kompromisszumot kötök Jancsival, hogy cserébe egy ici-pici homokot ő is szórhat Edit fejére, - pedig azt még Károlynak sem engedem meg - vagy megelégszem egy tenyérnyi homokkal is, és nem is kell a dömper. (Persze az a része, hogy én legyek a legerősebb, az maradhat. Ezt azért hoztam példának, mert lehet, hogy amíg én el leszek foglalva a dömper megszerzésével addig valamelyik ovistársam többet fog élni, mert titokban megpuszilja Dórit, és utána jó lesz neki. Bár a dömpernél nemigen lehet jobb. Talán egy puszi Dórinak?

És mi a helyzet az autókkal. Nagypapa például már annyit autózott, hogy senkit se ismerek, aki nála több kilométert vezetett volna. Ha én esetleg nem autózom majd annyit, mit ő, akkor én kevesebbet élek? Vagy éppen többet? Lehet, hogy én sokkal több sorozatot fogok nézni, és akkor az több élet ám !!! Milyen jó is az, mikor Anyu ölében vagyok, vagy Apu mellett fekszem, és együtt sorozatot nézünk ! Olyankor tisztára felnőttnek érzem magam. Pedig az egész olyan unalmas, de izgi is, mert jön a következő rész.

A nagypapa az alatt a 720 hónap alatt szerzett magának feleséget, meg gyerekeket is, meg már egy unokája is van. Én is ezt szeretném, olyan jó lehet ilyen nagy családban nagypapának lenni.Persze nekem is jó, mert van Apukám, meg Anyukám, meg nagybátyám, sőt nagynéniből rögtön kettő is, nagypapából és nagymamából is kettő kettő, de a legérdekesebb az az, hogy van déd-nagymamám is, méghozzá az összes, aki csak lehet, vagyis mind a négy. Az nagyon érdekes, hogy a dédik még a nagypapánál is többet éltek. Nagypapákról még fogok írni, de visszatérve nagypapa születésnapjára, volt ajándékozás is. A Papa nagyon örült, mert kapott olyan ajándékot, ami senki másnak nincs. Az egyik ajándékot én vittem neki, és személyesen adtam át. Az történt, hogy otthon beöltöztettek egy kis nyári rugdalozóba, amire rá volt nyomtatva a nagypapa. Nem az arca, hanem a neve. Ő mindig azt szeretné, hogy mondjam neki, hogy nagypapa, és hozzáteszi, hogy az N betűt nehéz kimondani, elég, ha Agypapa lesz, amit kimondok. (Valaki finoman elmondhatná neki, hogy semmi esélye, mert ha valamit kimondok, az ennél biztosan egyszerűbb lesz - első helyen a Bécsi tányérhús szerepel a szándékaim listáján - illetve inkább Aput, vagy Anyut fogom megörvendeztetni, hiszen ők mindig ott vannak. Képzelem milyen hülye helyzet lenne, hogy kimondom, hogy Agypapa, és nem is hallja. Szóval egy agy, meg a 60, meg egy Agypapa felirat volt a rucimon, és álcának rávettem, na jó rám adtak, egy komplett rugdalozót. Megegyeztünk Anyuékkal a jelszóban is, lám-lám, megint egy új jelszó, és akkor én eleresztettem egy kis outputot. Működött is a dolog, odaadtak nagypapának, hogy cserélje le az outpu-álcámat, ez a pelus, azért hordom, hogy ne látszódjon, amikor bekakálok, A Papa meg kicsomagolt, és amikor szóltak neki, hogy vegyen szemüveget, rögtön meglátta, és örült. Meg én is, meg a többiek is. Én az új pelusnak, a többiek meg annak, hogy szemüvegben végre látta az ajándékomat.

Hogy milyen nagy idő az a 720 hónap, abból is látszik, hogy én ennyi idő alatt még szerelmes leszek, lehet, hogy tűzoltó is, lehet, hogy kiveszik a vakbelemet, és szinte biztos egyszer megcsíp majd egy darázs, lehet eltöröm a karomat, lehet, hogy jó tanuló leszek, lehet, hogy diplomás, lehet, hogy nem, lehetek utcaseprő, vagy grafikus, baletttáncos, vagy politikus, elmehetek egyszer Skandináviába, és lehet, hogy még Amerikát is látni fogom, foghatom a szerelmem kezét, és szomorkodhatok miatta, találhatok párt magamnak, jó esetben a szerelmemet, és persze lehetnek gyerekeim. Ha lesznek gyerekeim,. olyanokat szeretnék, amilyen a nagypapának van, és akkor ők nekem fognak annyi örömet okozni, mint amennyit a Papa arcán látok, mikor velük van. És szeretnék majd 720 hónaposan puszit adni a nagypapának, és mondani neki, hogy boldog szülinapot, és akkor majd kicsordul a könnye az örömtől, és nekem is, de akkor már ezt megengedhetem magamnak, mert akkor már én is 720 hónapos korban leszek, és akkor már elérzékenyülhetek egy kicsit.

De addig inkább arra koncentrálok, hogy kemény legyek, jókat inputolok, és készülök rá, hogy megvédjem Editet az óvodában. Meg magamat az élet nehézségeitől.

Háááát, nem lesz könnyű, azt már látom.

 

Hello

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://gondoliver.blog.hu/api/trackback/id/tr527492958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása