Félelmeim nincsenek. Félelmeim vannak. Félelmeim lesznek.

Kezdjük azzal, hogy nem is tudom, mi az a félelem. Anyu eddig mindentől megvédett, igazán rossz élményem szinte nincs is, tehát nincs mitől félnem. De félhetek olyasmitől is, amit még nem éltem át. Félhetek attól, hogy Anyu, vagy Apu megbotlik a lépcsőn, és együtt leesünk. Ha együtt leesünk, nem tudom mi fog történni, de mivel eddig senki nem esett le saját elhatározásából, valószínüleg nem lehet jó leesni. Például eltörhet Apu keze. Vagy Anyunak véraláfutás lesz a szeme alatt. Ezek rossz dolgok? Ettől félni kell? Vagy beverem a fejem. Az fáj? Mi lesz, ha utána nem lesznek gondolataim?

És ennek ellenére, hogy nem is tudom az összes okát, hogy mitől kéne félnem, tudom, hogy van félelem. A múltkor láttam a nagymama arcán, hogy félt, amikor kicsomagolta a pelusomat, mert nem tudta, hogy szétkentem-e az outputot. Félt tőle, hogy szétkentem, és sokat kell mancsikolnia, mire kitisztít belőle. Én nem féltem, egy szemernyi kétségem nem volt, hogy akármennyire szétkentem volna a trutyit, biztos, hogy kitisztít belőle.

Láttam a (n)agypapa arcán is valami félelemfélét, amikor sokadszorra várta, hogy kimondjam, hogy agypapa, és egy pillanatra felrémlett benne, hogy esetleg nem ezt fogom először kimondani. Láttam rajta, hogy a bécsi tányérhús nem tűnik számára kielégítő alternatívának.

Az is félelem lehetett, amit a kisebbik, mármint méretre kisebbik kutya szemében láttam, amikor bejött a nappaliba, és lebukott, hogy ott fekszik a kanapén. Zsoé akkor úgy nézett, mint aki attól fél, hogy baja lesz ebből, pedig eddig soha nem lett baja semmi rosszaságból, még abból sem, amikor bekakilt a folyosóra. Pedig azt simán elkerülhette volna, ha ő is hord pelust. A termetre nagyobb kutya, Umma soha nem úgy néz ki, mint aki fél. De ha én akkora lennék, mint ő, én se félnék semmitől. Umma olyan nagy, hogy Zsoé simán átszaladgál a lábai alatt. Ha majd már tudok mászni, én is át fogok mászni a lába alatt. De a kutyákról majd egyszer külön írok.

Félni bármitől lehet, Apu például elég vicces, ahogy menekül, ha meglát egy pókot. A pók olyan pici, puha semmilyen állat, sok lába van, de, hogy miért félelmetes, azt nem tudom. És nem is tudja, hogy félelmetes, mert ha tudná, biztos még élvezné is, hogy egy kicsit kergeti Aput, amikor menekül. De a pók nem kergeti Aput, csak lóg tovább a hálójában. 

Vannak, akik keresik a félelmet. Azok szerintem hülyék.

Vannak, akik félnek a félelemtől. Szerintem azok is hülyék.

Én nem félek, csak tudom, hogy van félelem.

Hali