Mit lehet tenni, ha azt látjuk, hogy családunk nagy része minden reggel beöltözik egy csomó színes, és valószínűleg meleg ruhába, és eltűnik egész napra?

Mit lehet tenni, ha ez olyan helyen van, ahol napokig hullik valami fehér az égből, és minden fehér lesz?

Mit lehet tenni, ha bárhova nézek az ablakból, mindenütt minden fehér?

Bele lehet vakulni.

Ez így egyszerű magyarázat, de mivel nem vakultam bele, hajtott a kíváncsiság, mit is csinálhatnak egész nap ebben a fene nagy fehérségben. Engem mindig otthon hagytak, maradt velem valaki a családból, aztán mikor délután hazaértek, egymás szavába vágva mesélték, hogy ilyen volt a hó, ott jöttünk le, hol estem el, és milyen jó volt. Gondoltam, ha ez ilyen jó, megnézem magamnak.

Tehát, amikor Anyu maradt velem, és úgy döntött, hogy megyünk a többiek után a hegyre, nagyon megörültem. A megyünk nem jó kifejezés, mert inkább úgy mondanám, hogy kijutunk a hegyre. Először ugye az autónk. Utána azt ott kellett hagyni egy csomó másik autó között, és felszállni egy hatalmas traktor által húzott buszra. Érdekes, otthon a buszok tudnak egyedül menni, itt meg traktor húzza őket, és se ajtajuk, se ablakuk. Aztán bementünk egy házba. Néztem is nagyon, hogy ez nem hegy, és még a nagy fehérség sincs. A házba viszont bejött egy túlméretes tojás, és ajtók nyíltak rajta. Nem is egy tojás jött, hanem tojások egymás után. Egy drótra voltak felaggatva, és jöttek egymás után. Ennyit tudtam megfigyelni, mert a következő pillanatban már ültünk is bent egy padon Anyuval, és a tojás, ahogy jött, már ment is ki a házból. Azaz nem ment, hanem szinte repült. Ekkor tudtam meg, hogy mit jelent a hegy. Mert nagyon gyorsan mentünk fel az ég felé. A hegy felér az égig. Onnan még úgy tűnt. A hegy teljesen fehér volt, még a fákon is mindenütt hó volt. Ezt Anyu mondta, hogy az a fehér, az hó. Itt el is aludtam, és mint tudjuk, ha alszunk, akkor egy új napra ébredünk. Szóval, amikor felébredtem, ami 20 perc múlva volt, akkor fent voltunk a hegy tetején.

Meglepő volt, mert már nem volt felfelé több hegy, viszont egy csomó színes ruhás ember volt a hegyen. Ami feltűnt, hogy kizárólag Anyu tudott menni, mindenki más csak csúszkált. Nem tudni miért, de mindenkinek rákötöttek a lábára egy egy deszkát, amitől senki nem tudott menni. De úgy tűnt, hogy tetszik nekik, mert mosolyogtak. Én nem mosolyogtam, mert egyrészt nagyon vakított a fehérség, másrészt még aludtam volna egy kicsit a tojásban utazva. Aztán egyszer csak ott voltak Apu, meg nagymama, meg agypapa, és akkor mosolyogtam. Kb egy percig, mert akkor kitalálták, hogy letesznek a hóba. Lehet, hogy ők a deszkákon csúszkálva nem vették észre, de a hó hideg. Nem tudom, miért várták tőlem, hogy élvezzem, de nem tetszett igazán. Következtek a fényképezkedések, hóban, panorámában, nagy hóban, nagy panorámában, együtt a hóban, együtt a panorámában, és aztán vége is lett. Ahogy jöttünk, ugyanúgy a tojásba léptünk, és puff, már el is aludtam. Annyit még láttam, hogy a nagyiék, és Apu a deszkájukon elcsúsztak a meredek lejtőn lefelé. Hogy ebben mit élveznek annyira, azt nem tudom.

De nekem jó volt, mert az autónkkal hazajöttünk, és a szobában végre rendes fény, meg színek voltak, nem kellett a vakító fehérségben maradnom. Hogy bírják Anyuék?

Hali