Társasági életet élni természetes dolog, ha van hozzá társaság. Nekem például állandó társaságom van, akivel életet élek. Anyu meg Apu. De persze rendszeresen élek a nagyiék társaságában is. Mert attól, hogy társaságban vagyunk, nem hagyjuk abba az életünket.

Egy hete például nagy társaságban éltem az életem. Történt, hogy Agypapáék, barátaikkal, és a barátaik barátaikkal egy nagy társaságot alkottak, és elmentek megnézni egy nagy házat. Érdekes program. Én a sétákon látok házakat, néha még nagyot is, volt olyan, amelyiknek még emelete is volt, de ezért nem trombitálom össze a barátainkat. De tény, hogy amit láttam, az lenyűgözött. Úgy kezdődött, hogy álltunk az esőben. Már ez is lenyűgöző volt, hogy több, mint harminc ember álldogál az esőben, mielőtt bemegy megnézni egy nagy házat. Elütötték az időt beszélgetéssel, aki a közelembe került, az áradozott rólam egy kicsit, hogy milyen szép baba vagyok, meg megbeszélték, hogy a többiek unokái is nagyon szépek, meg azt, hogy ki mennyit fogyott, ilyen nem volt, akkor azt, hogy ki mennyit hízott. Szóval álltunk az esőben, aztán bementünk a nagy házba. Volt neve is, zs betűvel kezdődött, de azt nem tudtam megjegyezni. Bementünk, és mondhatom, a szavam elállt. Na jó, igazából még el sem indultak belőlem a szavak, de ha tudnék beszélni, akkor is elállt volna a szavam. Mert ez valóban nagy, belülről még nagyobb volt, és gyönyörű.

Volt vezetőnk, aki mindenfélét mesélt, egy idő után én is belegagyogtam, de akkor Anyu odébbült velem, amiből vettem a lapot, és megértettem, hogy most nekem kuss van. És akkor a társasággal éltem. Jó volt, és érdekes.

Aztán, amikor már jól megnéztük a nagy házat, kaptam Anyutól fehér lötyit, gondoltam, ez volt a társasági élet, de nem. Mert ezt követően átcsaptunk családi életbe, és elmentünk együtt ebédelni. Mi egy nagy család vagyunk, ezért az étteremben azt mondták, üljünk a különteremben. Ott ültünk, jót ettünk. Ott voltak Anyu Apu, meg a nagyiék, és Legina néni, és Lazsáb bácsi. Zati néni nem volt ott, mert úgy elszaladt valahova, hogy még mindig nem ért haza. De az ebéd finom volt, nekik is, meg az én fehér lötyim is. Apropó fehér lötyi. Láttam, hogy Legina néni hasában Zsombok szépen fejlődik. Nem sokára majd mi szervezünk magunknak közös ebédet.

Már voltam társaságban, már ettem a családdal, mi jöhet még? Nos, jött a baráti társaság. Igen, elmentünk a barátainkhoz. Ők olyan barátok, akik a barátságot úgy kezelik, mint a családot. Ez a barátság valamikor kialakult, aztán szorosra fűződött, és aztán már olyan, mintha egy család lennénk. Látszott, hogy mindenki otthon van, nem csak az, aki otthon van, látszott, hogy mindenki örül. Dádidék is szép nagy család, két lány és egy fiú tartozik az alomba. A fiú, Parci nem jelentett gondot, de tény, hogy a lányok aktívabbak. Egyikük Kori, milyen érdekes, ő már a második Kori, akit ismerek, és Tera, aki még aktívabb volt. Én hagytam magam csodálni, bemutattam a teljes fejlettségi szintemnek megfelelő mozgás, és beszéd kincsemet, és tök jó volt. Nekik vannak olyan labdáik, amilyen nekem nincs, és máshol vannak a széklábak, mint otthon. Na, el is fáradtam rendesen, de megérte, mert egy nap alatt három társasági életet is éltem.

De jó is hazaérkezni, és simán élni, csak úgy társaság nélkül, Apuékkal.

Azért nagyik, gyertek minél többször, ti nem társaság vagytok, hanem az életem része. Mondhatnám Életi társaság.

Hali