Azt gondolom, hogy elkapott az első betegség.

Mint már beszámoltam róla, rendszeresen elmegyünk az orvoshoz, az orvos néz, mondja, hogy minden rendben van, aztán vagy megyszúr egy injekcióval, vagy nem. Most is voltunk az orvosnál, mert Anyu aggódott amiatt a sorminta miatt, amit az oldalamra kreáltam. Nos, mint kiderült nincs bajom, csak ütemesen növök, és ettől a bőrömön keresztül jobban látszik egy ér, mint kéne. Semmi baj, mondta az orvos, minden rendben van, ekkor sejtettem, hogy jön a szuri, de most nem ez következett, hanem elcsomagolt Anyu, és hazamentem.

A betegség jeleit egyelőre csak én észlelem magamon, mert úgy tűnik logorrheam van. Ez nem az érprobléma, amit az orvos szerint nem kell észre sem venni, hanem egy súlyosabb gond.

Azon kaptam magam, hogy állandóan beszélek. Na ez már kóros. Reggeltől estig gügyögök, és obégatok, és nyafogok, és sikongatok, és búgok, és kattogok, és praccogok, és flettyegek, és visítok (ezt csak halkan), és magyarázok, és elmélkedek, és kívánok, és kritizálok, és enyelgek és gerjedek, és heppegek, és hangosan álmodozok, egy szóval be nem áll a szám. Miután a hangképzésben még nem vagyok teljesen képzett, így mindez még nem a teljes betegség, az majd akkor lesz, ha a hangok szavakként hagyják el a számat. Akkor, ha tartom ezt a tempót logorrheám lesz, amivel megint mehetünk az orvoshoz. Mert semmiképpen nem szeretnék krónikusan dumáló lenni.

De hogyan lehet nem elmondani Anyunak, hogy finom a fehér lötyi, hogy tetszik a zebra a képeskönyvben, hogy tetszik, ahogyan a kutyák ugatnak, hogy szép zenét hallgatunk, hogy Apu megjött, és örülök, hogy megjött, hogy a kakas kukorékol, hogy a gatyám tele van outputtal - erről majd külön is írok-, hogy a (n)agypapa már megint erőlködik, hogy mondjam neki, hogy agypapa, hogy álmos vagyok, hogy menjünk már fürdeni, hogy, hogy, hogy.

És nem is lesz logorrheám.

Remélem, mindenki érdekesnek fogja gondolni, amit majd beszélek.

Hali.