A csobogás azt jelenti, hogy hogy a mozgó víz az útjába eső kisebb akadályokat legyőzve halad, és közben jellemző hangokat lehet hallani. Más, mint a vízsugár hangja, az amolyan surrogásféle, más, mint az állóvíz hullámzása, más, mint a szakadó eső, és más, mint a megkevert leves hangja a lábasban.
Ismét voltam a nagy kádnál, Apuék megint nyaraltak, és engem is vittek magukkal. Érdekes, hogy, ha mi nyaralunk, akkor valaki rögtön jön a helyünkre nyaralni a kutyákhoz. Most a nagymama volt a szerencsés, aki ott tölthette a hetet nálunk. Az furcsa volt, hogy a papa nem nyaralt vele, de valahogy úgy intézte, hogy minden nap meglátogatta a nyaraló nagymamát. A nagymama a nyaralást arra használta, hogy olyanokat csináljon, amire egyébként kevés ideje marad. Például sokat kertészkedett, meg sokat pancsolt a lavórral és a kutyákkal, meg ilyenek.
De amiről most gondolkodtam, az mással függ össze. Merthogy valami történt velem, és egyre inkább csobogok. Nem, nem az output lett olyan terjedelmes, és gyakori, hanem a szándékom, hogy elmondjam ott helyben azonnal a véleményemet. A nagypapa még várhat a varázslatos agypapára tőlem, de egyébként igenis van véleményem. Ez onnan derül ki, hogy a körülöttem lévők figyelnek rám. Én csak ebből vettem észre, hogy csobogok. Szóval, hogy írásban legalább ne legyen félreértés, beszélek. Csevegek, csobogok, innen a hasonlat a vízzel.
Mert gondolataim eddig is voltak, itt rendszeresen meg is osztom őket a nagyvilággal, de mostanában beszélek is. Leggyakrabban örülök, és ezt mondom ki. Ha Apu bejön a szobámba, ha a tükörben meglátom magamat, ha a nagymama felvesz a vállára, vagy fehér lötyit tankolok, akkor az örömömnek hangot is adok. Sok öröm, sok beszéd. Csobogás.
Persze, nekem is feltűnt, hogy nem értik, amit mondok, de egyrészt rendszeresen ismételgetem nekik, hátha rájönnek, másrészt a hangulat így is kialakítható. Sok munka van abban, amíg a szülő-gyermek kapcsolat sok örömöt hoz, muszály nekem is türelmesnek lennem a felnőttekkel, ezért nem nehezményezem, hogy nem értik, csak ismételgetem. Itt most nem idézem fel, hogy miket mondok, sok benne az ö betű, meg az e, meg ezek együtt is. Minden esetre a csobogásom nagy siker, azt már értik, hogy hozzájuk beszélek, azt nem mindig, hogy mit, de sebaj, türelem rózsát terem. És azért is nevezem csobogásnak, mert olyan nyugodtan folyik a dolog, mint a csobogó víz. Nem vízsugár, mint a dédnagymamák, akik ha megszólalnak, abba sem hagyják, és csak mondják, mondják, szünet nélkül folyik belőlük, mint a csapból a víz. Hanem szépen nyugodtan, tagolva, és aktuálisan beszélgetek. Egyébként, ha majd Anyuék megtanulják a nyelvemet, szívesen fogok velük beszélgetni. Sokkal egyszerűbb lesz az élet, ha a jelszavakat leváltják az igazi szavak. Akkor például csak simán annyit kell mondanom, hogy kérek egy toronyórát lánccal, és kész. Most rengeteg ö és é és más hangokat sorolok nekik, de szerintem még a közelében sem járnak a megfejtésnek. Mindenesetre, az a tény, hogy ha egy kicsit morcibb hangulatban kezdem mondani, egyből a pelusommal foglalkoznak, arra utal, hogy még messze vannak a megfejtéstől. Csak nehogy félreértsenek valamit. Milyen kínos lenne, ha Lazsáb bácsi beállítana egy Ferrarival, mert úgy értette, hogy azt szeretnék. Pedig a kezdetektől Aston Martin rajongó vagyok. Hülye helyzet lenne. De ez a veszély enyhülni fog, ha én is az ő nyelvükön fogok beszélni.
Eddig azt hittem, hogy Agypapa érti a legjobban, amit gagyogok, de ez a levele kétségeket ébresztett bennem. Majd visszaterelem a gondolatait oda, ahol jobban szót értünk. Nyugodt vagyok, simán ráveszem, hogy rendszeresen fusson, meg kondizzon. Még nem tudja, de bármikor az ujjam köré tekerem. Ha enyhülni érzem az erős kötést kettőnk között, majd kimondom, hogy Agypapa, és minimum újabb húsz évre a bűvkörömben tartom.
Hali
