Legalább is egy jelentős része. Nem, nem vettek be semmit, nem is itták magukat maguk alá, és nem is örökre szálltak el, de elszálltak.

Az történt, hogy az utóbbi napokban, ahogyan jeleztem, igen hirtelen fejlődést produkáltam, ami a beszédkészséget illeti. Szóval csacsogok megállás nélkül, meg beszélgetek, akivel lehet. Mivel nem feltétlen érthető, amit mondok, nem könnyű a folyamatos kommunikáció, de azért nem adom fel, egyrészt majd csak megtanulják a nyelvemet, másrészt én is tanulom még a többiekét. Legjobban pillanatnyilag a közelemben lévő tárgyakkal tudok beszélgetni. A képeskönyvem, és a mindenféle figuráim, csörgőim minden szavamat értik, nincs nyelvi gondunk. Meg beszélgetek Anyuval is, aki láthatóan nagyon szeretné érteni, amit mondok, de még kezdő, gyakoroltatom is rendesen. Apu detto ugyanez. A nagypapa meg érti amit mondok, de erősen leszűkíti a beszélgetésünket arra, hogy mondjam már ki, hogy agypapa.

Szóval beszédem hirtelen fejlődik, közben mozgásom folyamatosan javul, már meg tudok fordulni hátról hasra, bár nem értem miért olyan nagy dolog ez, mindig is meg tudtam volna, csak eddig nem akartam. Meg kúszok is már, ami érdekes, bár nem sok értelme van, mert nem haladok vele, de a család nagyon örül, ha hason egyszerre jár a kezem-lábam. Elvileg ettől haladnom kéne, de érezhetően van valami gond a koordinációban, mert minden mozgásom ellenére nem megyek odébb. Illetve valamennyit mégis, mert előbb utóbb elérem a kitett csörgőt, és olyankor gyorsan fejbe is csapom magamat vele, ha sikerül jól megfognom.

De mindez nem volt elég érdekes a családnak, mert elvittek egy tetőre, levették a cipőjüket, és már repültek is. Mint kiderült, ők sem tudnak minden mozgást jól csinálni, például nem tudnak nagyokat ugrani, sokszor egymás után meg pláne nem, ezért csaltak. Az ugrópark, vagy hogy hívták tele volt rugalmas szőnyeggel, ugráltak, sőt repültek rajta le fel, és közben vigyorogtak. Persze így könnyű, de persze engem kihagytak belőle. Pedig, ha egyszer Anyu feldob, és ráesek a szőnyegre, én is simán megcsináltam volna a hátraszaltót, függetlenül attól, hogy még járni sem tudok. De engem kihagytak ebből, csak ugráltak, meg vigyorogtak, meg kiabáltak egymásnak. Ezt nézd, ezt próbáld, így csináld, vigyázz, meg ilyenek.

Most tehát ott tartunk, hogy kiugrálták magukat, aztán rájöttek, hogy amit én produkálok, az se semmi. Mert, mint láthatják, én ugrószőnyeg nélkül is megfordulok hátról hasra. Ha valaki azt gondolná, hogy ez nem nehéz, csak rajta, próbálja meg. Forduljon meg hátról hasra, úgy, hogy nem támaszkodik a kezével. Nekem megy, nekik nem hiszem, hogy menne. Repülés, ugrálás ide, vagy oda, mégis enyém a dicsőség. Be is laktam utána rendesen a fehér lötyivel, bár egy kicsit mintha fel lett volna rázva. Anyu jól érezte magát.

Hali