A hitről még semmit nem tudok. A hit, a vallás számomra pillanatnyilag felfoghatatlan.

Viszont a gondolataimban egyre inkább helyet kér magának egy érzés. Az érzés, az nem gondolat, de a helyet kér azt jelenti, hogy az érzés gondolatokat ébreszt, és foglalkoztatja a gondolkodómat.

Az érzés Anyuhoz fűz, és legegyszerűbben úgy tudnám leírni, hogy ő minden jónak a forrása, Ő a biztos pont. Ő a biztonság. Ő a kaja. Ő a szórakozás. Ő az egészség. Ő a transzfermodul. Ő a kérdés. Ő a felelet. Ő a nevetés. Ő a finom ruha. Ö a tiszta pelus. Ő az úszás. Ő a séta. Ő a meleg. Ő a tisztaság.(Meg persze Apu is) Ő tud rólam mindent. Ő általa tudok mindent, amit tudok.

Szóval, ha a fenti érzés elindítja a gondolkodómat, márpedig rendszeresen gondolatokat gerjeszt, akkor ezek a gondolatok abba az irányba mennek, hogy Anyunak kiemelt szerepe van az életemben. És ezt a kiemelt szerepet a minap meg tudtam magamnak fogalmazni.

Ő az Anyaisten.

Hali