Ha ezt el akarod olvasni, kérlek, előbb olvass el legalább hármat a korábbi bejegyzésekből. Ha nem teszed, akkor semmit nem fogsz érteni abból, ami itt következik.

Azt gondolom, hogy jó gondolkodni.Persze, ha valaki most azt látja, hogy egy nap alatt már három gondolatomat is leírtam, akkor szintén gondolkodni kezd. De szerintem nem sokan gondolkodhatnak ezen a világon, hiszen csak néhányan olvassák, amit írok.

Szóval a gondolkodás és az emberi lét kapcsolatát feszegetném egy kicsit.

Elsőre minden világos. Ki Ki gondol, amit akar. Vicceset, szomorút, fontosat, újat, vagy éppen emlékekről gondolkodik, és így tovább. De mi történik a gondolatainkkal. Amíg bennünk vannak, és senki nem tudja, hogy mit gondolunk, addig a gondolatok bennünket formálnak. Ha azonban bármi okból mások is megismerhetik a gondolatainkat, akkor sok kérdésem van.

Biztosan az én gondolataimat ismerték meg? Vagy csak lett bennük egy gondolat az enyém alapján, ami nem biztos, hogy ugyanaz, mint az enyém.

Érdekel másokat, hogy mit gondolok? Kit érdekel? Miért érdekli?

Fontosak az én gondolataim? Fontosak mások gondolatai?

Csak az a gondolat fontos, és érdekes, ami megmarad? Le kell írni? 

Az én gondolataim az én gondolataim? Netán mások gondolatait visszhangzom? Vagy irányítják a gondolataimat?

Én irányítom mások gondolatait?

Ha sok embernek van sok gondolata, márpedig rengeteg, mondhatni végtelen gondolat van, akkor melyik gondolat a fontosabb? Ami előbb volt, vagy amelyiket előbb tettek sok ember számára elérhetővé, vagy amelyik fontos, vagy amelyik új, vagy amelyik sok embernek okoz örömet, bánatot, vidámságot, vagy szorongást?

Szabad szomorú gondolatokat közzétenni? Szabad szomorút gondolni? Szabad megismerni mások szomorú gondolatait?

Kell reagálni, válaszolni mások gondolataira? És szabad a gondolatomat, véleményemet elhallgatni?

Ha nem cserélek gondolatot valaki mással, mi lesz az én gondolataimmal?

Végig lehet magamban is gondolni valamit, ami másokat is érint, anélkül, hogy ismerném az ő gondolatait?

Mikor kell gondolkodni? Meddig kell valamin gondolkodni? Mi lesz azokkal a gondolatokkal, amit csak én magam ismerek? Gondol ilyet más is? Honnan lehet tudni, ha valaki megosztja velem a gondolatait, közben gondol-e mást is?

Most ilyen kérdésből még van néhány, nem sok, talán ha pár tízezer, de tudja valaki a válaszokat? Csak azok a válaszok vannak, amivel találkozunk? Más válaszokat is lehet keresni, ha nem tetszik, amit elsőre találtam? Ki tudja eldönteni, hogy helyesek-e a gondolataim? Mit tegyek, ha valakit bánt, amit gondolok? Mit tegyek, ha a gondolataimat nem értik meg? Mit tegyek, ha a gondolataimat elítélik, félreértik, vagy nem hajlandók még meghallgatni sem? 

Enni, inni, játszani, aludni, ezeket tudom, hogyan kell,  de, hogy mit gondolok, mit gondoljak, ez nem olyan egyszerű. Most azt gondolom, hogy ezért élünk, ez az a gondolat, amit meg kell fejteni. Persze közben jókat enni, inni, szeretkezni, barátokat szerezni, és nekik, meg a családnak sok örömöt okozni, ez is hozzátartozik.

Szeretek élni, és azt gondolom, szeretik, hogy élek. Szóval, miért pont olyan a görögdinnye héjának mintázata, hogy mindegyik eltér egymástól, nincs két egyforma? Jó részem a gondolkodóm !!!!

Hali