Tök jó volt nyaralni, de most hogy hazajöttünk, még jobb. Már induláskor mondtam, hogy a mamáék kinyaralják magukat nálunk a kutyákkal, amíg mi nem vagyunk itthon, aztán Zati néni nyaralt nálunk,  mi meg a nyaraláson.

Nagyon kinyaraltam magam, bár nekem két nap után úgy tűnt, mintha már elég is lenne, de Anyu és Apu annyira nyaraltak, hogy egész hétig maradtunk. Apu sokat fürdött a nagy kádban, mármint a Balatonban, meg vizibiciklizett, meg hasonlók, amitől most olyan tiszta, hogy csak na. Otthon sose látom ennyit fürdeni, a bicikli meg sose került a kádba. Anyu is volt fürdeni, de ő kevesebbet, és valamiért mindig úgy csinálták, hogy valaki velem maradjon. Én meg vártam, hogy majd én is mehetek a nagy kádba, de nem tettek be egyszer se. Gondolom, miután minden este a fürdésnél obégattam, nem úgy mint otthon, hogy mennék a nagy kádba, és mégsem vittek be, aggódtak, hogy ha egyedül hagynak, akkor bemegyek egyedül. Ennek még kicsi az esélye, mert bár töretlenül fejlődök, és a végtagjaim mozgatása is sokkal koordináltabb, mint akárcsak 2 hete volt, mire kikúszok-mászok, hempergek a partra, már rég elkaptak volna. Maradt a saját kádam estére, meg az előadott hangoskodás. Mióta itthon vagyok, folytattam a reklamálást, és Anyu rájött, hogy a nagy kádba vágyom, így végre én is a nagy kádban fürödtem. Nem akkora, mint a Balaton, de mégis sokszorosa az eddigi volumennek. Ezek a kis lépések viszik előre az emberiséget. Apuék ezzel a lépéssel elültették bennem, hogy legyek törekvő, és mindig nagyobb célokat tűzzek ki. "Raise the bar"

A nyaralás másik érdekessége volt, ami miatt már nem bánom, hogy nem nyaralunk tovább, hogy egyetlen szobában éltünk Anyu, Apu, meg én. Ez azzal járt, hogy sokat sugdolóztak, én meg ki nem állhatom a titkokat. Otthon rendesen beszélnek, és ebből sokat tanulok, itt meg mindig suttogtak. Biztosan a szomszédot nem akarták zavarni. A szomszéd viszont nem hozott magával olyan kicsi gyereket, mint én, ő nem suttogott, őt jól hallottam.

A nyaralás egyik érdekes napja volt, amikor a legnagyobb hőségben egyszer csak elindultunk autóval. Anyu értetlenkedett, de Apu ügyesen konsprilált, így igazi meglepetés volt Anyunak, hogy egyszer csak találkoztunk a (N)agypapáékkal. A mama csak úgy sugárzott az örömtől, ilyenkor még a megszokottnál is szebb, és együtt ebédeltünk, délután meg elvittek az életbe. Az életbe úgy kell menni, hogy ott sétálunk, ahol mindenki más, tömeg van, zaj van, minden házból más zene szól, és mindenki eszik-iszik menetközben. Mi elmentünk, de én negligáltam az életet, mert jól bealudtam, és semmi nem zavart az egészből. Ez azért is jó volt, mert végre Anyuék is tudtak együtt fürdeni. Utána, mikor találkoztunk, nagyon tiszták voltak.

Szóval, amíg itthon ment a nyaralás a kutyákkal, addig én vártam, hogy jöjjünk haza.

Most tök jó itthon, szerintem itthon az egész élet egy nagy nyaralás.

Hali